„Az árfolyamsávról a kormány és a jegybank közösen dönt, jelenleg nincs olyan javaslat, amelynek alapján errõl tárgyalás folyna" – fogalmazott a szakállamtitkár.

Elméletileg egyetért a szaktárca azzal, hogy a lebegõ árfolyam jobb az inflációs célkövetés rendszerében, ugyanakkor az árfolyamsávból adódó korlát a gyakorlatban nem okoz problémát az inflációs célkövetésben. A Magyar Nemzeti Bank által kitûzött 2008. évi inflációs cél eléréséhez ugyanis nincs szükség olyan erõs árfolyamra, amelyet a 30 százalékos intervenciós sáv széle akadályozna meg – tette hozzá Kovács Álmos.

„Gyakorlati oldalról nem látunk erõs érvet arra, hogy ezt az elméleti problémát a sáv változtatásával kezeljük” – közölte a szakállamtitkár. A szabadon lebegõ valuták sorát - így az izlandit, az új-zélandit vagy a lengyelt - lehet példaként felhozni arra, hogy ilyen rendszerben sokkal nagyobb az ingadozás, mint a sávhoz kötött forint esetében - jelezte Kovács Álmos, aki úgy vélte, hogy a magyar gazdaság számára elõnyös a nemzeti valuta viszonylag szûk tartományban tartott mozgása.

A mindkét irányba lebegõ árfolyam "nagyon könnyen a túl nagy kilengések lehetõségét hordozza", hiszen a gazdasági fundamentumokat gyakran felülírja a spekuláció, hogy befolyásolja az árfolyam-, illetve kamatok alakulását - mutatott rá a szakállamtitkár, hozzátéve, hogy ez is a jelenlegi rendszer fenntartása mellett szól.

"A tapasztalatok szerint az árfolyamrendszer megváltoztatása mindig nehezen kiszámítható következményekkel jár a piacon, ami újabb érv amellett, hogy nagyon óvatosnak kell lenni" - mondta Kovács Álmos.

A szakállamtitkár szerint míg Kína és Japán esetében egyértelmû, hogy a fundamentumok, így a tartós folyó fizetési mérleg-többlet erõsebb valutát indokolna, addig Magyarországnak nincs fizetési mérleg többlete, így a fundamentumok oldaláról nem indokolt az erõsebb árfolyam, noha a piacon ezt várják egy esetleges sáveltörlés következményeként.